Mondom ma az Uramnak, hogy nézze má, hogy meghiztam, akkora a háj a hasamon, hogy lehet rajta simán gitározni. Persze én ezt azé mondom, mert tisztára beteg vagyok, hogy most milyen kövér lettem, meg a szokásos női odavagyokságok. Erre Ő: Hát ne feledd Szívem, hogy öregszel, az is közrejátszik.
Na igy vigasztal Ő. :)
Felhevült hassal és teli testtel ne ugráljunk vizbe autóban hagyott háziállatunkkal.
Inkább igyunk!!
Na, mára nálam lakik a Kaporszakállú Herceg. Ugyanis kovászolni készülök majd uborkát, és már a kapor megvan. Az egész iroda kaporillatban úszik. S zeng töretlenül a légkalapács, összefonódva harmonikusan a belvárosi utcazaj trilláival. Aztán csodálkozik-e valaki, hogy nem szeret az ember bejárni dolgozni? :)
Székely a fiával ül az asztalnál, a kutya az asztal mellett
fekszik és éppen a tökeit nyalja.
- Hej ídösapám, bárcsak én is meg tunnám ezt csinyáni!
- Csinyád, fiam, de szerintem megharap.
Naná, mer’ az asztal mellett az az ő területe.
Tudja valaki milyen az a rozsos/zsemle, kenyér, akármi, stb.? Az olyan, hogy megmutatják neki a rozst, vagy megkenik vele mikor kész, vagy hogy mennyit tesznek abba bele? Ez is milyen már, miért nem lehet valami vagy rozs/zsemle, kenyér… vagy nem rozs/zsemle, kenyér…? És ha van ilyen, hogy rozsos, akkor miért nem kötelező ráírni, hogy mennyi a rozs és mennyi meg a nemrozs? (Mondjuk ráírni a cimkére, ami nincs is rajtuk?)
